Nos, ma, 2015. április elsején, eme időjárásban is bolondos bolondok napján elkezdem írni (újra) a blogomat. De talán bolond lennék, ha most nem ezt tenném...:)
A minap, mikor egy motivációs levelet kellett írnom és kikértem édesapám véleményét, olvasás közben halkan odasúgta: "Te régen sokkal jobban írtál..." Régen sokszor kértem ki a véleményét (bár főleg hivatalos jellegű irományokban) és valamennyire ismerte a stílusomat. Rájöttem, hogy az elmúlt több, mint 1 évben - amikor alig írtam és nem sok idő jutott magamra, a gondolataimra, hanem inkább elnyomtam azokat - valahogyan kicsit "elfelejtettem írni".
Igen, bevallom az elmúlt 1 évben agyondolgoztam magam, habár nem szabad akaratból, de beszippantott a mókuskerék és azt sem tudtam miért csinálom....és hirtelen azt vettem észre, már azt sem tudom ki vagyok és mit akarok. Letértem az utamról. Most pedig célul tűztem ki, hogy visszatalálok. Magam mögött hagyom ezt a mellékvágányt és visszatalálok önmagamhoz, az álmaimhoz, az írási stílusomhoz, és igyekszem tudatosan haladni az igazi énem felé.
Ezért elhatároztam, blogot írok.
Elhatároztam, először is előásom és egyenként feltöltöm a régi írásaim, cikkeim, interjúim, verseim, amiket szerettem, amik emlékezetesek vagy büszke vagyok rájuk. Nemcsak nosztalgiázom, hanem újraolvasván őket szeretnék a régi stílusomhoz visszatalálni, de közben a mai szememen át látni a világot és úgy leírni azt.
Azért bízom abban, páran olvasni fogjátok őket és majd azokat is, amiket ezután írok.
A célom, hogy az olvasóimban megmozgassak valamit: elgondolkodtassak, örömet adjak, vidámságot; de mindenképpen valamilyen katarzisélményt. (Merjünk nagyot álmodni, nem igaz?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése