2015. április 1., szerda

Boldogságom SZIGET-e, a nyaram Fesztiválja


Anno 1 ( 2010-09-24 )

"2010. a Fesztiválok éve" jegyében

Bár azóta már eltelt vagy 2 hónap, fülemben még mindig ott lüktet a Faithless, ahogyan az embertenger egyszerre dübörög az I can’t get no sleep basszusaira.. Még mindig könnybe lábad a szemem és libabőrös leszek, amikor visszagondolok arra a hatalmas "spirituális egységérzésre", mikor a Flashmob-on több száz emberrel együtt ugyanazokra a tánclépésekre hullámzottunk a Balkán Fanatik Ha te tudnád című számára… Még mindig érzem azt az energiát, amivel Mika mindenkit meghazudtoló módon és pozitív csalódást okozva, hatalmas zenei és látvány show-t csinált a hatalmas sárga mű-napraforgók között a színpadon…
Ezen a nyáron a mi kis országunk talán legnagyobb „kulturális kincses szigetén” tölthettem el valóban boldog 1 hetet, azzal a 100 szerencsés fiatallal, akiket egy játék során kisorsoltak szerte az országból. Életem első nagy fesztiválélményét élhettem át, s mindezt a fesztiválok fesztiválján, a SZIGET-en. Az ember életében csak egyszer adódik ilyen lehetőség… sosem fogom elfelejteni azt a 7 napot.
A Sziget Fesztivál röviden és tömören számomra egy kis „Woodstock” volt, ahol mindenki valóban átélhette a boldogság és szabadság érzését. Nem számít ki vagy, honnan jöttél és milyen ruhát viselsz; lehetsz latexruhában zúzó piros hajú punk rocker, rongyokban mászkáló hosszú hajú hippi vagy akár egy átlagos egyszerű figura (a Szigeten eltöltött idő után már biztos nem lesz hétköznapi) mindenki együtt bulizik, stílustól, ideológiától és bőrszíntől függetlenül. Az igénytelen külcsín ilyenkor nem számít, csak az, hogy nyitott vagy a zenére és az emberekre.
A "szigetlakóság" életformáját csakis itt élheted át, és mindent, ami ezzel együtt jár: száz decibelen dübörgő zene 0-24 óráig és félsüketség; állandó „részegség”, a boldogságtól is; hajnali sorban állás a tusolók előtt, éjjeli "sátorbanfázás" és nappali "szaunafeeling". A kulturálisan agyonzsúfolt helyen nemcsak zenei stílusok és civilszervezetek tömkelegére lelhetsz, hanem pl. a világhírű francia utcaszínház és a varieték varázslatos világába is bepillantást nyerhetsz.
A SZIGET-en valóban úgy érzed mintha egy külön kis elszigetelt világban élnél 1 hétig, kizárva a külvilágot, ahol minden másodpercben történik valami érdekes, minden percben látsz valamit, amit máshol nem, és minden nap találkozol valakivel, akitől kapsz valami olyat, ami megfizethetetlen.
Ma már csak a karomon kéklő karszalag és a hajamban virító hajfonat ékeskedik arról és szolgál tárgyi bizonyítékul, hogy engem is megfertőzött a SZIGET-életérzés, ami kicsit engem is megváltoztatott, segített önmagamra találni és azóta is visszahúz.






 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése