2015. április 2., csütörtök

Egy korty derű



 Anno 3. rész (2010-10-12)

V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja főmunkatársa mesélt a Somogyi-könyvtárban
olvasóiról, párkapcsolatokról, újságírásról, életéről...



V. Kulcsár Ildikóról, röviden: 1990-től újságíró, 7 könyv, 5 gyerek, 14-88 éves olvasók leveleinek tömkelege (naponta 8-10), 2009-ben Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszttel kitüntetett női újságíró (!).
Ország- és világjáró „turnéja” minden állomáson egy korty derűt (ami egyik könyvének alcíme is egyben) igyekszik vinni másfél órában olvasói életébe; rá kívánja ébreszteni az embereket, hogy lehet és kell élvezni az életet ebben a szörnyű világban is. „Nagy hiánycikk a derű.”- mondja, s helyette a panasz a divat. Jobban tennénk, ha minden apróságnak, szépnek - hogy süt a nap, hogy egészséges az, akit szeretünk – örülnénk. Állítása szerint betegesen optimista természete nagymamai hagyaték és élettapasztalatokból, római élményektől nyert erő is. Moly Mari című írásában arra ironizál, hogy mi emberek erkölcsi fertőben élünk, s sokszor családi összetartás hiányzik legjobban a kapcsolatainkból. A fiataloknak nagyon nehéz manapság normális párkapcsolatban élni, hiszen ők tükrözik vissza, s követik mintaszerűen a mai felnőttek, szüleik kapcsolatait is, ahol már csodaszámba megy egy kiegyensúlyozott házasság, kapcsolat. Válságos időszakokban az iróniára és öniróniára lenne a legnagyobb szükség, hogy együtt nevessünk magunkon és a másik hibáin is. Nem ért egyet a „család vagy karrier” szemlélettel, ha a kettő harmóniában létezik, az adhatja a teljes boldogságot. Ha van egy szerető, támogató családi háttér, az élet többi területén is jobban boldogul, sikeresebb az ember.
Hiszi, hogy habár az újságírás keresettje csökken, mégis van helye és becsülete a világban! Legfontosabb újságírói attitűdnek az alázatot és kíváncsiságot tartja, amit meg kell őrizni akkor is, amikor „jól megy a szekér”. Számos példával bizonyíthatja, a legegyszerűbb emberektől, riport alanyoktól lehet gyakran a legtöbbet tanulni. Ne félj, gyere, mesélj rovatát, könyveit mind-mind olvasói leveleinek, riportalanyainak köszönheti; nélkülük talán Ő sem létezne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése