Anno 3. rész (2010-10-12)
V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja főmunkatársa mesélt a Somogyi-könyvtárban
V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja főmunkatársa mesélt a Somogyi-könyvtárban
olvasóiról,
párkapcsolatokról, újságírásról, életéről...
V. Kulcsár Ildikóról,
röviden: 1990-től újságíró, 7 könyv, 5 gyerek, 14-88 éves olvasók leveleinek
tömkelege (naponta 8-10), 2009-ben Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszttel
kitüntetett női újságíró (!).
Ország- és világjáró
„turnéja” minden állomáson egy korty
derűt (ami egyik könyvének alcíme is egyben) igyekszik vinni másfél órában
olvasói életébe; rá kívánja ébreszteni az embereket, hogy lehet és kell élvezni
az életet ebben a szörnyű világban is. „Nagy hiánycikk a derű.”- mondja, s
helyette a panasz a divat. Jobban tennénk, ha minden apróságnak, szépnek - hogy
süt a nap, hogy egészséges az, akit szeretünk – örülnénk. Állítása szerint
betegesen optimista természete nagymamai hagyaték és élettapasztalatokból,
római élményektől nyert erő is. Moly Mari
című írásában arra ironizál, hogy mi emberek erkölcsi fertőben élünk, s sokszor
családi összetartás hiányzik legjobban a kapcsolatainkból. A fiataloknak nagyon
nehéz manapság normális párkapcsolatban élni, hiszen ők tükrözik vissza, s
követik mintaszerűen a mai felnőttek, szüleik kapcsolatait is, ahol már
csodaszámba megy egy kiegyensúlyozott házasság, kapcsolat. Válságos időszakokban
az iróniára és öniróniára lenne a legnagyobb szükség, hogy együtt nevessünk
magunkon és a másik hibáin is. Nem ért egyet a „család vagy karrier” szemlélettel,
ha a kettő harmóniában létezik, az adhatja a teljes boldogságot. Ha van egy
szerető, támogató családi háttér, az élet többi területén is jobban boldogul,
sikeresebb az ember.
Hiszi, hogy habár az újságírás keresettje csökken, mégis van helye és
becsülete a világban! Legfontosabb újságírói attitűdnek az alázatot és
kíváncsiságot tartja, amit meg kell őrizni akkor is, amikor „jól megy a
szekér”. Számos példával bizonyíthatja, a legegyszerűbb emberektől, riport
alanyoktól lehet gyakran a legtöbbet tanulni. Ne félj, gyere, mesélj rovatát, könyveit mind-mind olvasói
leveleinek, riportalanyainak köszönheti; nélkülük talán Ő sem létezne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése