Pont ma 1 hónapja érkeztem meg
Bari Palese reptérre, majd vonattal Terlizzire, végül Luigival
Molfettára.
Most jutottam el odáig, hogy a
dolgok kezdenek összeállni a fejemben és leírjam a benyomásokat.
A delírium kb. 1 hétig tartott,
amikor mindenre és mindenkire úgy néztem, úgy éreztem magam,
mintha álomvilágban lennék. Már Budapesten figyeltem az olasz
embereket, hallgattam, ahogy beszélnek; a mennyországban éreztem
magam fenn a felhők felett, amikor egyszer csak felbukkant Bari
partja. A csomagok cipelésétől utána 2 napig szörnyű izomlázam
volt, de boldog voltam.
A lakás csodálatos volt, sokkal
rosszabbra számítottam: központban, 4. emelet, hatalmas erkély,
saját szoba, molfetta-zöld zsalus ablakok. Viszont az utcák
keskenyek és ugyanolyanok… hogy fogok én itt tájékozódni?
Első este azonnak szembesültem
azzal, hogy 13 órától 17 óráig szieszta alatt semmi normális
kaját nem lehet enni, csak édességet és nekem nem volt már
kajám…..délután 4-5ig az InCo irodában voltam, majd elindultam
kajavadászatra…de mindenhol azt a választ kaptam: pizza csak 19
óra után. Aznap este annyira éhes voltam, hogy észre sem vettem,
hogy a Lungomare-n vagyok és meg sem néztem, csak éhesen forogtak
a szemeim
Végső kétségbeesésemben egy kis
tengerparti Style Café nevű kis kávézóban kaptam nem a legjobb,
de ehető pizzát, amit csakis az én kívánságomra készített el
Francesco. Grazie
Lassan rájöttem melyik a
legdrágább és legolcsóbb bolt: Interspar/Despar nem túl olcsó,
itt a kis boltok, helyi zöldségesek a legkedvezőbb árúak és
legjobb minőségűek. MD outlet pedig viszonylag olcsó
szupermarket.
Az első héten a legrosszabb az 5
nap magány volt ebben a hatalmas lakásban. Jó volt, hogy már 2.
nap a többi önkéntessel elmehettem Biseglie-be, az olivagyárat
megnézni és kóstolni, csodálatos kis hely. Aztán vasárnap egy
iskolai koncertre, megemlékezésre mentem Luigiékkal, az is
fantasztikus volt, látványos és elgondolkodtató. Mázlimra a
koncertet január végén tartották volna, de a hó miatt zárva
volt minden iskola és elhalasztották. Hát így nézhettem énis
meg.
Persze jöttek az ügyintézések,
kisebb buktatók: sim kártya, internet, olasz bankszámla,
bankkártya, posta…..de sikeresen mindet túléltem. A magányt is.
Végre megjött Olena és volt kihez szólni reggelente és
esténként. Persze aztán az ember lakva ismeri meg a másikat:
rájöttem Olenával elég más személyiségek vagyunk, de
elviseljük egymást és tudunk együtt élni
A helyiekkel gyorsan össze kell
barátkozni és megpróbálni olaszul beszélni velük, ami szintén
nem könnyű : legyen 1-2 saját zöldségesed, legjobb, ha egy
házban laktok (Mr. Miraschi) és tudják a helyi kisboltosok, hogy
ki vagy, itt élsz és csak poco beszélsz italiano. Az olaszok
nagyon szemérmesek az angol tudásukat illetően, pedig mindenki
beszél pár szót, mégis a saját nyelvükön szeretnek beszélni,
de hallatni a hangjukat nagyon szeretik.
A munkahely: CLAD Terlizzin. Első
találkozásra azonnal közös hullámhosszon rezegtem mindenkivel.
Nicolaval a főnökömmel azonnal voltak közös témáink (csak teát
iszunk, spiritualitás stb.) és tetszett hogy mindenki nagyon
segítőkész, beszél angolul és közvetlenek, lazák. Sergio (32)
a tréner egy nagy gyerek, egy bohóc, imádják a fogyatékos
fiatalok. Analiaval (35) állandóan húzzák egymást: ő komolyabb,
szigorúbb és Sergio szerelmi háromszöggel viccelődött már az
első alkalommal.
Onofrio, Micheale and Paulo az
irodában dolgoznak. Angelica (26) pedig a gyerekkel, tinikkel
foglalkozik, valamint ő tanítja nekünk az olaszt.
A zeneiskola: BEMBÉ Ruvo di Puglia. Na
ez az a hely, ahol el tudom engedni magam teljesen. Tommaso (41) az
igazgató egy igazi művészlélek egy polihisztor és zenetanár,
Nicola szerint egy őrült olasz, akiben görög és mindenféle vér
csörgedez. A gyerekek, fiatalok, fantasztikusan okosak és kedvesek,
udvariasak. Kedvencem és „mentorom” Francesco (16) aki belül
valójában 25 eves módjára gondolkodik, s jövőre Írországba megy 4 hónapra
és nagyon jól tud angolul. Nagyon sokat segít, közvetlen és
közel áll hozzám. Amikor Gholam Najafi, afganisztáni-olasz író
könyvbemutatóján fotóztam, meghívtak egy pizzavacsorára Ruvo
fontos emberivel karöltve, akik mind kedvesen és melegen fogadtak,
majd kissé becsiccsentve és a kocsiban a szivarfüsttől szédelegve
hazaszálítottak Első olyan estém volt, amikor igazán jól
éreztem magam és kicsit kiengedtem a gőzt.
A templomok fontossága, vallás és tüzijáték: a templomok mind korszerűsítve vannak, a vallási ünnepek a legfontosabbak és reggel 8kor van tüzijáték, ágyúdörgés.
Február elején van bajorországi
Szent Konrád egy hetes ünnepe, aki Molfetta védőszentjeként igen
nagy felhajtást élvez. Az utcák kék-fehérbe borulnak és minden
este mise vagy ünnepség van, görög tűz, szent menet. A karneváli
szezon idején nincs felvonulás Molfettán, de szent ünnepek idején
igenis van. Az embereknek nagyon fontos a vallás, ami engem is
áthatott.
Már több hete szemezek egy Madonna
szoborral a közeli antikváriusnál, minden reggel megnézem a
kirakatba, megvan-e még és tudom, hogy enyém lesz. Az sem lehet
véletlen, hogy 7.77 euró az ára.
A ház, amiben lakunk, az
emeletünkön a folyosón a Szent pár és Jézuska vigyáz ránk
dombormű képében, a 2. emeleten pedig az egyik apostol imádkozik
apró gyertya fényében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése