2015. május 11., hétfő

Megálmod(oz)ott szerelem

/Most a rám egyáltalán nem jellemző, számomra már túl romantikus, szinte csöpögő kis fejtegetés következik/

Érdekes dolgok ezek az álmok...
Amikor ébren vagyok, a gondolataim nagy részét az teszi ki, hogy elképzelem álmaim állását; mit csinálok, a munkahelyet, a kollégákat, hogy reggel napsütésben bicajjal megyek dolgozni, munka után beülünk valahova a kollégákkal vagy intézem a dolgaim, bevásárolok, kutyát sétáltatok...stb stb.
Vagy Olaszországról álmodozom, hogy ott ülök Rómában egy kis kávézó teraszán a napsütésben és cappucinót kortyolgatok...Toszkána lankáit fotózom...Veronában Júlia erkélyéről bámulok lefelé és szerteszét...Milánóban a spagettire szórom a sajtot és vörösbort iszok mellé...Közben hallgatom a fantasztikus olasz "ciao..arrivederci...bon giorno" dallamait és gyakorlom az olasz "non ce far niente" - édes semmittevés művészetét.
Mégis ha alszom, nem ezekről álmodom..

Egy férfi, egy érzés apró részletei jelennek meg minden alkalommal és rakom össze magamban, mint a kirakós darabkáit...Egy kar, egy hajfürt, egy gitárhúr, egy barna szempár, de még nincs arca... mellesleg remélem nem Antonio Banderas jelent meg álmomban:)

Ébren pedig - hosszú idő óta most először - álmodoztam arról, hogy úgy hiányzik, mint egy falat kenyér az a pillantás, az a néma összenézés, amikor mindketten tudjuk.
Ő is tudja, én is tudom, ugyanazt érezzük és nincs már miről beszélni. Csak ez hiányzik.
Ha ez lenne, úgy sejtem minden a helyére kerülne: a puzzle darabkái az álmomban, a darabkák is bennem és onnantól már az álmaimnak se lenne megállás.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése