Csak a JuGYu, csak a JuGYu!

Anno 2. rész (2010-09-26)

Avagy "Sárvaccs" a Körös-toroknál

 Jelentem ezennel JuGYu-s gólya lettem. 3 fantasztikus sárban, szélben és alkoholban gazdag nap alatt bepillantást nyertem a JuGYu-s létbe, megtapasztalhattam mi is az a méltán híres "JuGYu-s Virtus". Állítólag még sosem volt olyan, hogy a JuGYu Gólyatábor alatt egyszerre legyen jelen az eső és a hideg; hát most megtörtént az, amit senki sem várt; de az időjárás nem szegte kedvünket a „beavatási csapatfeladatok” és a hatalmas bulikon, koncerteken való részvétel alól.

2010. augusztus 30-án reggel még verőfényes napsütésben lepték el az újdonsült juhászok a csongrádi kempinget, és a csapatokba rendeződés és indulók megírása után máris a JuGYu szervezetei mutatkoztak be. A késődélutáni vetélkedőn már gyülekeztek felettünk a felhők, a kisgólyák hangja azonban nem lankadt, s a kemping szerte a Felment az én rózsám… kezdetű daltól zengett. Az este egy fantasztikus ZUP koncerttel kezdődött a sátorban, majd Dj Kincses, Dj Patkós és Dj Xandro bulijával végződött. A büfében pedig, ha ügyesen megborotváltál egy lufit, vagy rekordidőre megittad a pálinkákat, csinos kis üvegben kaphattál jóféle nedűt. – Egy hajszálon múlt!

A másnapi nehéz ébredés és kevés alvás után a csapatok összeültek a zászló kiötlésére és megalkotására. A délelőtt további része a munkamegosztásban készülő homokszőnyeg építésével telt, hogy ne essünk hasra a sárpályákon minden egyes lépésnél. Majd délután a szakavatott zsűri előtt kellett produkálni magunkat. Volt itt masszírozás, vízszintes ropievés, átvetkőzés, Mics Bjúkenen és Pamela Anderson hasonmásverseny feladatok, s a vetélkedő végére mindenki ráhangolódott az esti SZTElen koncertre, majd az EHÖK Roadshow keretében az Animal Cannibals esztelen rappelésére.

A 3. reggel napsütés és szélvihar fogadott minket és a szakmai nap résztvevőit a sátorban. A Dékáni Hivatal és a kari hallgatói szolgáltatások támogatói bemutatkozása közben a kisgólyák még csak ébredeztek, és az éjjeli tivornya hatása alatt hallgatták majdani főiskolás életük tanulmányi, pénzügyi tudnivalóit. A sportos vízivetélkedő helyett inkább sárvetélkedőről beszélhettünk, de hogy mindezt túléljék a kisgólyák, nem árt a bemelegítés: mindezt maga Csonti alias Mics Bjúkenen mutatta be passzentos piros szerelésében, s ezután már jöhettek a testet próbáló feladatok! Élő talicska akadálypályán, lábbal horgászás, gumicsirke-söprés, kötélhúzás, célbakarika, tojásdobás és hagymahalászat szájjal… mindenki kivette a részét valamelyik játékban, és az Aranyászok csapatunk kitett magáért

 De a főgólyák sem úszták meg szárazon, következett a kisgólyák visszavágása, a szívatások rászívatása! Tejszínhab, virsli, rúzs, toll és a papír a kellékek; megy a rímfaragás, beatbox-party, röpködnek a csókok, habzsolás-dőzsölés, kész a „Kötözött Sonka” és Kolbász is jelen vanJ

Késő éjjel már mindenki csak az eredményhirdetésre vár, megvan a sorrend, de egyik csapat sem megy majd haza üres kézzel. A legjobb csapatnak a G csapat – Gruppen Sex bizonyult. „A részvétel a fontos, nem a győzelem”- hangzik az igazság, s valóban: egy fantasztikus csapatnyi ember barátságát nyertem ez alatt a 3 nap alatt, ami remélem a következő 2 évben, és utána is megmarad! S nemcsak egy csapathoz tartozhattam és tartozhatok, hanem olyan fiatalok közé, egy olyan főiskolához, ami barátságos közegét, kellemes hangulatát, összetartását, egymás iránti bajtársiasságát és virtusát tekintve kiemelkedik a többi közül. – Mondják a felsőbb évesek, és el is hiszem nekik.

 Mert JuGYu-s lét nemcsak a tanulásról szól, hanem egy életérzés, amit csak mi, ezen a karon hallgatók tudnak, s alig várom, hogy én is a részévé váljak. 

Boldogságom SZIGET-e, a nyaram Fesztiválja

Anno 1 ( 2010-09-24 )

"2010. a Fesztiválok éve" jegyében

Bár azóta már eltelt vagy 2 hónap, fülemben még mindig ott lüktet a Faithless, ahogyan az embertenger egyszerre dübörög az I can’t get no sleep basszusaira.. Még mindig könnybe lábad a szemem és libabőrös leszek, amikor visszagondolok arra a hatalmas "spirituális egységérzésre", mikor a Flashmob-on több száz emberrel együtt ugyanazokra a tánclépésekre hullámzottunk a Balkán Fanatik Ha te tudnád című számára… Még mindig érzem azt az energiát, amivel Mika mindenkit meghazudtoló módon és pozitív csalódást okozva, hatalmas zenei és látvány show-t csinált a hatalmas sárga mű-napraforgók között a színpadon…

Ezen a nyáron a mi kis országunk talán legnagyobb „kulturális kincses szigetén” tölthettem el valóban boldog 1 hetet, azzal a 100 szerencsés fiatallal, akiket egy játék során kisorsoltak szerte az országból. Életem első nagy fesztiválélményét élhettem át, s mindezt a fesztiválok fesztiválján, a SZIGET-en. Az ember életében csak egyszer adódik ilyen lehetőség… sosem fogom elfelejteni azt a 7 napot.

A Sziget Fesztivál röviden és tömören számomra egy kis „Woodstock” volt, ahol mindenki valóban átélhette a boldogság és szabadság érzését. Nem számít ki vagy, honnan jöttél és milyen ruhát viselsz; lehetsz latexruhában zúzó piros hajú punk rocker, rongyokban mászkáló hosszú hajú hippi vagy akár egy átlagos egyszerű figura (a Szigeten eltöltött idő után már biztos nem lesz hétköznapi) mindenki együtt bulizik, stílustól, ideológiától és bőrszíntől függetlenül. Az igénytelen külcsín ilyenkor nem számít, csak az, hogy nyitott vagy a zenére és az emberekre.

A "szigetlakóság" életformáját csakis itt élheted át, és mindent, ami ezzel együtt jár: száz decibelen dübörgő zene 0-24 óráig és félsüketség; állandó „részegség”, a boldogságtól is; hajnali sorban állás a tusolók előtt, éjjeli "sátorbanfázás" és nappali "szaunafeeling". A kulturálisan agyonzsúfolt helyen nemcsak zenei stílusok és civilszervezetek tömkelegére lelhetsz, hanem pl. a világhírű francia utcaszínház és a varieték varázslatos világába is bepillantást nyerhetsz.

A SZIGET-en valóban úgy érzed mintha egy külön kis elszigetelt világban élnél 1 hétig, kizárva a külvilágot, ahol minden másodpercben történik valami érdekes, minden percben látsz valamit, amit máshol nem, és minden nap találkozol valakivel, akitől kapsz valami olyat, ami megfizethetetlen.

Ma már csak a karomon kéklő karszalag és a hajamban virító hajfonat ékeskedik arról és szolgál tárgyi bizonyítékul, hogy engem is megfertőzött a SZIGET-életérzés, ami kicsit engem is megváltoztatott, segített önmagamra találni és azóta is visszahúz.

 

A vég egyenlő a kezdettel

Nos, ma, 2015. április elsején, eme időjárásban is bolondos bolondok napján elkezdem írni (újra) a blogomat. De talán bolond lennék, ha most nem ezt tenném...:)

A minap, mikor egy motivációs levelet kellett írnom és kikértem édesapám véleményét, olvasás közben halkan odasúgta: "Te régen sokkal jobban írtál..." Régen sokszor kértem ki a véleményét (bár főleg hivatalos jellegű irományokban) és valamennyire ismerte a stílusomat. Rájöttem, hogy az elmúlt több, mint 1 évben - amikor alig írtam és nem sok idő jutott magamra, a gondolataimra, hanem inkább elnyomtam azokat - valahogyan kicsit "elfelejtettem írni".

Igen, bevallom az elmúlt 1 évben agyondolgoztam magam, habár nem szabad akaratból, de beszippantott a mókuskerék és azt sem tudtam miért csinálom....és hirtelen azt vettem észre, már azt sem tudom ki vagyok és mit akarok. Letértem az utamról. Most pedig célul tűztem ki, hogy visszatalálok. Magam mögött hagyom ezt a mellékvágányt és visszatalálok önmagamhoz, az álmaimhoz, az írási stílusomhoz, és igyekszem tudatosan haladni az igazi énem felé.

Ezért elhatároztam, blogot írok.
Elhatároztam, először is előásom és egyenként feltöltöm a régi írásaim, cikkeim, interjúim, verseim, amiket szerettem, amik emlékezetesek vagy büszke vagyok rájuk. Nemcsak nosztalgiázom, hanem újraolvasván őket szeretnék a régi stílusomhoz visszatalálni, de közben a mai szememen át látni a világot és úgy leírni azt.
Azért bízom abban, páran olvasni fogjátok őket és majd azokat is, amiket ezután írok.
A célom, hogy az olvasóimban megmozgassak valamit: elgondolkodtassak, örömet adjak, vidámságot; de mindenképpen valamilyen katarzisélményt. (Merjünk nagyot álmodni, nem igaz?:)